Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1999. november |
2000. február |
sziszi buherálta long... |
A 12. bolygó jóval közelebb van, mint azt bárki gondolná. Az üstökösök viselkedésénél
várható, hogy követik a sebességet és útvonalát a piszkos hógolyóknak, ahogy
az emberek hívják az üstökösöket. Ezeknek aprócska tömegük van összehasonlítva
a 12. bolygóval, és így nem engednek sem a gravitációs vonzásnak, sem a taszításból
eredő kölcsönhatásoknak, amit a 12. bolygó tesz a Nappal és az őt körbevevő
bolygókkal. A piszkos hógolyókat egyedül a napszél tartja távol, nem a repulziós
erő, és így a gravitációs vonzás kevéssé tér el az extraszoláris elhelyezkedésük
és a Naprendszeren belüli helyzetük közt, ahol az ember számára láthatóak. A
sebességük így alig nő az áthaladásuk menete alatt. A 12. bolygó ezzel szemben
egyenesen a Nap irányába halad, egyáltalán nem hajlik el a napszéltől, és elkerüli
az ütközést a Nappal és a bolygókkal, egyedül a közeledése kiváltotta repulziós
erő révén. Így, a sebessége nő, ahogy lényegében a Nap felé zuhan!
A 12. bolygó egy elnyúlt elliptikus pályán köröz a Nap és az ő halott társa
körül, amely mintegy 18.724-szeres Nap-Plútó távolságra fekszik. Ez nem egy
nagy távolság, hogy 3657 év alatt bejárja, különösen, hogy 3 rövid hónap alatt
áthalad a Naprendszeren! Világos, hogy a sebességnövekedés tekintélyes, és a
sebesség mértéke, ahogy száll a kettős naprendszer egyik tagjától a másikig
aránylag komoly. Így, amikor az áthaladás várható 2003-ban, egy exponenciális
sebességnövekedés van az utolsó években, és ez a növekedés már elkezdődött.
Ha ki akarjuk számítani a Naprendszertől való távolságát bármely adott pillanatban,
gyártanunk kell egy exponenciális egyenletet, amely figyelembe veszi az össztávolságot,
amit a Nap halott kísérőcsillagára megadtunk, az éveket, amennyi a 12. bolygónak
egy teljes kör megtételéhez szükséges (3657), és a hozzávetőleges 2003. május
15-i dátumát a következő áthaladásnak. A távolság így nagymértékben el fog térni,
így, a dátumtól függ.
Az évezred fordulóján a 12. bolygó még mindig közel van a középponthoz a két
fókusz között, bármilyen megdöbbentőnek tűnhet is ez. Idejének nagy részét lényegében
egy határozatlanságban tölti e két nagy tömegű nap között, egyre gyorsulva ahogy
közeledik, befelé tartva, majd elsüvítve, majd azután megfordulva, miután túlfutott
a Naprendszeren és egy holtpontra jutott, majd ismét átviharzik és visszatér
a két fókusz közti határozatlan pontjába. Mi mozgatja és készteti haladásra
egyik naptól a másikig? A körülmény, hogy van egy csekély lendület, és ez egy
csekély lendület. Amikor a 12. bolygó túlhalad és egyik napjának túlsó
oldalára kerül, mielőtt megfordulna és visszajönne a keskeny sávjában, addig
sebezhető. Ez a pálya nem olyan, mint amilyet földi csillagászok esetleg festenének,
mivel olyan, mint egy sínpár a két nap között és kissé tovább, mindegyik esetben.
A 12. bolygó ezenfelül érzékeny "a vadon szavára" is, amikor a két
nap közt van, amennyiben a nagyobb univerzum prezentálna valamit, ami elrántaná.